VARGA CSABA: AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 2. BOG

Mottó: Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke. (Ove Berglund svéd orvos és műfordító, Magyar Nemzet 2003. XII. 2. 5. o.)

2. BOG

Az alapgyök: bo=”ívesre hajló”. Egyik bővítménye: bo-og, ez összevontan ejtve: bog. A benne rejlő kép: „csomódad, dudoros, íves hajlású valami” (Pl. német: ’bogen’, ’bug’= görbület). Ez ősképből a bogos, bogáncs, boglya, boglár, buga, fordítva guba. A bogár és a bagoly is bog. Dudoros oldaláról neveztetett el a bögre és a bogrács is. A bog lágyan, gy-vel is ejthető: bogyó, bögyörő, bögy, bugyor, bugyelláris, bugyog, buggyos, bugyi, bugyolál. A forrásban lévő vízben pl. sok kis „buggy” keletkezik, lásd bugyogó víz, de a ruhadarab is bugyogó, mert azonos a kép. E bog gyökből az angol ’bug’=bogár, ’bag’= bugyor (zacskó), svéd ’bagg’. A gy helyett ty is ejthető: bütyök, batyú (pl. a túrós batyú is), butykos, minek alapjából a ’butelia’. Német ’Bugt’=bütyök. A b m-vé is válhat: batyú>motyó, bögyörő>mogyoró, bog>mag. A gyök végén ny is lehet: mony a tojás is és a here is, mert bogy mindkettő. Érdekes még a bodza szó is: a bogyózó szó összevontan ejtve.

A b-t p-nek ejtve adódik a bog-ból a pog, innen a pogácsa (bog-ács), német: ’pack’, mert bog, bugyor ez is, ahogy a pacal, a pocak, a pók és a poggyász is. Az angol ’baggy’= bugy, bugyor, a ’baggage’ pedig  szintén magyar, a poggyász b>p változata. Ugyanez a francia ’bagot’, ’bagage’= poggyász is.

A bog szó zöngétlenül ejtjve: bok, buk, bek, bék. Innen az egyaránt bogot jelentő bokor és bokréta. Német ’Bukett’: bokréta. A kócos gyereket, s a pulit is bogossága miatt nevezzük így: buksi. De a boka is bog, továbbá latin: ’bacca’=bogyó, ’baccátus’=„gyönggyel ékesített”, értsd: bogyós. Francia ’bacciforme’: bog, bogyó formájú. De a béklyó is bog (boglyó, bogol).

Ám mi köze lehet egymáshoz az egyazon gyökű béklyónak és békének?

Aki lát, hamar rájön. Mert nem csak a béklyó, hanem a béke is bog: amit megkötöttünk. Kötés. A frigyet, a szövetséget, a szerződést is kötjük. Ez a csomó a bog>bok, bék. Hun ’bek’=békés. E bék(e) szavunk b>pmódosulattal: olasz ’pace’, angol ’peace’, szláv ’pokoj’, latin ’pax’, franczia ’paix’. (Az x úgy kerül ide, ahogy pl. a fog=fig, illetve pl. szék (pl. székely) szavakba is: ’fix’, ’szax’.)

Bog, bag, bagh, bug, bugy, bogy, begy, bögy, bigy, bek, bék bok, buk, bacc, pog,

pok, pók, poc, pac(e), pax, paix, pogy, poggy, baty, but, buty, moty, müty, mogy, mony

egyetlenegy ősi szavunk ez – harminc féle kiejtéssel.

Látjuk itt is: a szó változik, a kép marad.

Aki meglátja ugyanazt az egyetlen közös képet, a bog-ot a boglya és a bagoly, a bokréta és a béke, a pók és a pax, a pogácsa és a boka, a bögre és a bogár stb. szavakban, s ezekben együtt is, már kezd belelátni a ma magyarnak nevezett ősnyelv, az egykori világnyelv csodálatos szellemi mélységeibe.

VARGA CSABA: AZ ŐSNYELV TITKAIBÓL 1. FÜG

Magyarként újjászületni

Roxanát mélyen elszomorítja a Romániában zajló gyűlöletkeltés az autonómia kérdése körül (Fotó: MH)

– Honnan jött ez a magyarságtudat? Vannak magyar felmenői?

– Egy szem se. Olténiában, Dél-Romániában nőttem fel. Nyolc évvel ezelőtt kerültem Bukarestbe, hogy a szakmámban dolgozhassak – most egyébként üzletfejlesztési vezető vagyok egy reklámügynökségnél. Korábban nem szimpatizáltam a magyar kultúrával, magyar szóval se nagyon találkoztam. Aztán egyszercsak rám zuhant egy könyvespolc.

– Egy könyvespolc?

– Igen, otthon. Majdnem eltörte a gerincemet. Ez 2015 májusában történt, onnantól kezdve hónapokig kórházról kórházra jártam, ágyhoz voltam láncolva, alig ettem, éjjel-nappal üvölthetnékem volt a fájdalomtól. Közben állandóan egy furcsa magyar zene visszhangzott a fülemben, amit talán egy hónappal a balesetem előtt hallottam először. Zámbó Jimmy egyik dala volt – tudom, nem a legmélyebb, legtartalmasabb zene – de számomra úgy hatott, mint valami mennybéli orvosság, amely enyhítette a fájdalmaimat, és megnyugtatott. Már lábadoztam, amikor elkezdtem kutatni a dal és az édes nyelv iránt, amelyen hozzám szólt. Próbáltam magyarul tanulni, a nulláról, főleg az internet segítségével, eléggé keservesen. Még mindig nevethetnékem támad attól, ahogyan hiába próbáltam ezredszerre is megjegyezni a számok nevét vagy azt, hogy „csütörtök”. Bár egyébként hobbim a nyelvtanulás – beszélek angolul, franciául, olaszul, valamennyit bolgárul, portugálul és héberül is, egy kicsit németül, spanyolul, törökül és fársziul, a magyar lehetetlen küldetésnek tűnt. Egyszer majdnem feladtam, de már késő volt: már a részemmé vált. Hiszem, hogy ami egyszer segített túlélni, veled marad egész életedben. Szóval vettem könyveket, magyar zenéket hallgattam – még mindig jobban éneklek, mint beszélek magyarul, nincs elég beszédrutinom, a hargitaiak szerint meg pesties a tájszólásom –, magyarokkal kezdtem barátkozni, ilyesmik.

– Mit szólt mindehhez a környezete? 

– A családom és a barátaim rossz viccnek gondolták, remélték, ha meggyógyulok, abbamarad ez az egész. Mire mész a magyar nyelvvel? Kérdezgették. Hogy mire? Éppenséggel az életemet köszönhetem neki, és már nem is tudok nélküle élni. Fájdalmas és egyszerre csodálatos útja volt ez a boldogságnak. Végül ők is elfogadták, hogy megváltoztam, s hogy a szívem már magyar. Azóta a munkahelyemen „magyar hölgy” a becenevem, a barátaim pedig már engem kérdezgetnek mint bennfentest magyar kultúráról, hagyományokról, gasztronómiáról. Engem pedig boldoggá tesz, hogy segíthetek nekik ráébredni a szó szerint mellettük élő csodára. Fénylik a tekintetem, amikor a magyarságról beszélek – szokták emlegetni. Persze vannak románok, akik átkoznak azért, mert „átléptem a másik csapatba”, árulónak és még rosszabbnak neveznek, de ez már lepereg rólam. Az ő problémájuk, ha ennyire szűk látókörűek. A magyarok viszont tárt karokkal és nyitott szívvel fogadtak, úgy bántak velem, mint családtagjukkal. Ez nagyon megindított, olyan jó volt átölelni őket, és könnyes szemmel velük énekelni az Ismerős Arcoktól a Nélküledet… S száz meg száz üzenetet kaptam, ismeretlenektől, a legtöbb így szólt: „Le a kalappal!”, vagy „A szívek nagykövete vagy!”, vagy éppen „Te egy oltyán vérű, magyar szívű csodabogár vagy!”, és még sok más. Sokszor könnyezve olvastam őket. De gyűjtöm a múlt lenyomatait is.

– Például?

– Régi magyar képeslapokat. Az öcsémtől kaptam egyet a balesetem után, amit Székelyudvarhelyről küldtek Kolozsvárra még a világháború idején, egyből beleszerettem a városba. Azóta keresem az ilyesmit, száztíz éves a legrégebbi darab. Régi dokumentumokból, személyi okmányokból is van már vagy hetvenem a mai Magyarországról és Erdélyből egyaránt, iskolai igazolványtól kezdve egy 1892-es költségvetési nyilvántartásig. Egy magyar úriember egy igazi kincset, az ükapja 1877-es katonaigazolványát ajándékozta nekem, ez nagyon megindító volt. De régi magyar könyveket is elkezdtem gyűjtögetni.

– Volt korábban Magyarországon?

– Igen, Budapest a balesetem előtt is szerelem volt első látásra, ahol rögtön otthon éreztem magam, talán azért is, mert én is a Duna mellett nőttem fel, na meg a sok műemlék, az épületek, a Parlament, a levegő, a nevetés, a vendégszeretet, ezek így egyszerre érintettek meg. Talán előjel volt? Mintha az őseim hívtak volna a szent földjükre, hogy rádöbbenjek, a szívem ide tartozik. Amikor Jókai Mórtól olvastam az És mégis mozog a földet, lenyűgözött, mennyire úgy írta le a korabeli fővárost, ahogyan én is elképzeltem. Keserédes érzés volt, nem véletlenül vigad sírva a magyar. Sajnos a munkám miatt azóta sem jártam Budapesten. De, mint egy kedves ismerősöm mondta, „ami késik, az jön”. Rengeteg kedves meghívást is kaptam már oda, és biztosan nem úszom meg könnyek nélkül a látogatást, az érzést, hogy rokonokhoz érkeztem. És természetesen virágot is viszek Zámbó Jimmy sírjára, hálából, hogy megnyitotta a fülemet az édes magyar nyelvre.

– Gondolom, azóta szélesedett a zenei palettája.

– Persze, hiszen otthon, a munkahelyemen és útközben is magyar zenéket hallgatok. Mindenevő vagyok: a székely himnusz volt a csengőhangom, de a már említett Ismerős Arcok, Edda Művek, Omega mellett Koncz Zsuzsa, Rúzsa Magdi, a Budapest Bár és még sok más is belefér.

– Mit ajánlana belőle a román barátainak, és mit a magyaroknak?

– Román ismerőseimnek Lajkó Félixtől szoktam ajánlani A madárnak című dalát, a magyaroknak pedig Ciprian Porumbescu Ballada hegedűre és kórusra című művét vagy a jól ismert Pacsirtát, Lakatos Sándor zenekara előadásában. A zene összehozza a nemzeteket. De az irodalom is fontos. Bár a legközelebb Vörösmarty Mihály Szózata áll hozzám, a románoknak egy másik kedvenc versem, József Attila Tedd a kezed című versét szoktam ajánlani, a magyaroknak pedig hasonló okokból Nichita Stănescu Egy kérdés című versét. Ez Tóth Irén fordításában így hangzik: Mondd: ha elkapnálak valamikor, / és megcsókolnám a talpadat, / ugye sántítanál kissé utána, / félve, hogy eltaposod csókomat?

– Ha a zene összeköti a nemzeteket, talán a gasztronómia is. Mi a kedvenc magyar étele?

– Természetesen a gulyás, gyakran főzök is, emellett szeretem a paprikást, a meggylevest, a pörköltet és a pacalpörköltet, a kolbászt és még sok mást. Amíg ettem cukrot, odavoltam a kürtőskalácsért, mézeskalácsért, dobostortáért. Nagy kedvencem a Csíki sör is. Ha tehetem, Bukarestben is ellátogatok a hagyományos magyar piacra, néha velem tart a Kolozsvárott élő öcsém is. De rossz ennyire távol lenni a magyar világtól! Hiányzik a nyelv, az emberek, a székelyföldi mindennapok, ezt nem pótolja sem a magyar tévé, sem az internet.

– Miért nem költözik magyar vidékre?

– Sajnos még nem tehetem meg, a munkám miatt. Így maradnak a sűrű utak Csíkszeredába, az ottani barátaim az én „magyar családom”. Megható, amikor hazahívnak, Szeredába, s az is megindító volt, amikor egyszer búcsúzkodás közben egy kiváló magyar úriember azt mondta: „Roxana, mi egy vérből valók vagyunk!” Itt írtam meg Pont című versemet is arról, mennyi minden köt a magyarsághoz. Csíkcsicsóba is hívtak a hagyományos káposztafesztiválra, még emlékplakettet is kaptam – nos, nem találtam szavakat. A népviseletek közül viszont a hargitai a kedvencem, varrattam magamnak egyet és büszkén hordom, a születésnapomon ebben mentem dolgozni is. Amire még nagyon vágyom, hogy egyszer magyar állampolgár lehessek, hogy papírom legyen arról, hogy az én népemhez tartozom, az én arany magyar nemzetemhez – erről is írtam egy verset, mint egy honvágytól szenvedő kisgyerek. Sokszor annak is érzem magam, hiszen harmincöt évet éltem le románként, és magyarként születtem újjá. Egy gyermekként, akinek minden új ebben a magyar világban, és mindenről többet akar tudni. Minden este elimádkozom a Miatyánkot magyarul, és remélem, a Jóisten is segít majd, hogy támogassam a magyar szellemiséget a világon.

Forrás: Magyar Hírlap - Veczán Zoltán – 2018.01.18. 01:11 

Hollandiai magyar kutató: a magyar nyelv ősnyelv és nem finnugor

Svetlik Ottó: 1. A SZER ősgyök a magyar nyelvben

Svetlik Ottó: 1. A SZER ősgyök a magyar nyelvben

A „szeri gyűlés” elnevezést ismerjük, Anonymus így ír a Gesta Hungarorumban:: „Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétekért.
Egyszersmind ott a vezér vele jött nemeseinek különböző helységeket adományozott összes lakosságukkal együtt. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szerinek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának.” (Anonymus. XL. „Et locum illum, ubi haec omnia fuerunt ordinata, hungari secundum suum idioma, nominaverunt scerii, eo quod ibi ordinatum fuit totum negotium regni)
SZER a CZUCZOR-FOGARAS szótár szerint:
1) Bizonyos irányú vonalban egymás után következő tárgyak sora, menete.
2,) Elvont ért. vett sor vagy sorozat, illetőleg rend, vagyis rokonnemű cselekvények, állapotok, tünemények, ismereteknek egymás után folyó, vagy egymással bizonyos viszonyban álló egyezményes sorozata.
3) Egymást felváltva követő cselekvények, állapotok, tünemények, különösen tiszti eljárások, kötelességek sora, s megfelel neki a latin vix, vicis.
4) Atv. azon mód vagy mérték, vagy szabály, vagy szokás, melyhez képest végrehajtatik, vagy történik valami. Szép szerrel, jó szerrel eszközleni valamit. Könnyű szerrel átesni a dolgon. Jobb szép szerrel elmenni, mint kénytelenségből. (Km.). Szert tenni valamire. Szerét tenni v. ejteni valaminek.

Etimológiai szótár: „szer [1372 u.] Ősi, uráli kori szó, vö. vogul sir ’mód, állapot, minőség; faj, fajta, nem; szokás, népszokás’, osztják sir ’nemzetség’, zürjén ser ’szokás, mód’, cseremisz sǝr ’természet, jellem; mód, szer, szokás; minőség; felépítés, szerkezet’, tavdi sier ’dolog’. Az uráli alapalak *ser ’sor, rend’ lehetett. Alapjelentésében a ’kapcsolódás, társulás’ képzete játszott fő szerepet, melyből a szó későbbi jelentései kifejlődhettek.” 

Az Etimológiai szótár készítői a szer szó jelentését mint ősi urál kori szót, a vogul, osztják, zürjén, cseremisz szavakból vezették le, ami nagy hiba, mert az ősi szer szó jelentésének nem sok köze van ezekhez a „finnugor” jelentésekhez, bár megemlítik, hogy a szer szó alapjelentésében a ’kapcsolódás, társulás’ képzete játszott fő szerepet, melyből a szó későbbi jelentései kifejlődhettek, ami már elfogadható. 

Mi magyarok nem éltünk együtt a finnugor népekkel, nem mi vettünk át vogul, osztják, zürjén vagy cseremisz szavakat! Csak annyi igaz, hogy egy közös ősi nyelvből származik szavaink egy része, de nem ugyanakkor és nem ugyanott vettük át őket! Nem is értjük egymás nyelvét! Az itt ismertetett finnugor szavak alakja (részben) és jelentése is megváltozott, amint azt a szer szónál is láthatjuk! A szer egy ősgyök, vagyis nem egy szó, jelentését nem is lehet egy szóval kifejezni. A magyar szer szó etimológiáját a dravida cēr jelentéséből kapjuk meg, így válik érthetővé a szeri gyűlés igazi jelentése, értelme.

SZER a tamil (dravida) szavakban:

Tamil cēr [சேர (Cēra) olvasd: széra] ’csatlakozik, egyesül, egyesít, összeilleszt, összekapcsol, érintkezik’
Tamil cēr ’lesz egységes, eggyé vált, egyesült, egyesül, keverednek, összekevert, szoros barátság vagy egyesülés’
Tamil cērkkai 'gyűjtés, összejövetel, keverés, csoportosulás, közösség'

A szer eredeti jelentése: „eggyé válik, egyesült, keveredik, összekeveredik, egységes lesz, szoros barátság vagy egyesülés, összejövetel, csoportosulás, közösség.” 

A szer ősgyök megtalálható a szeretet, szerelem, szerszám, szerkezet, szervezet, szerte, szertelen szavak mellett számos összetett szóban is, mint a gyógyszer, tápszer, tornaszer, stb. szavakban. 

SZERI GYŰLÉS: A szeri gyűlésen a törzsi vezetők összegyűltek és megállapodtak, hogy egyesítsék erejüket az egyesülésben, összekeveredtek, eggyé váltak (mint a vérszerződésnél). A szeri gyűléshez, mint ünnepi eseményhez kapcsolható a szertartás szó is!

SZERELEM: A szerelem szó két részből áll, a szer ősi gyökből és az -elem névszóképzőből. A szerelem szó etimológiája hasonló, mint a szer szóé, vagy a szeri gyűlésé. Míg a szeri gyűlésen különböző törzsek egyesültek, váltak eggyé, alkottak egy közösséget, valami hasonló mondható el két szerelmes emberről is, akik a szerelemben egyesülnek, eggyé válnak, szorosan kötődnek egymáshoz. Ehhez hasonlók mondhatók el a szeretet, szeretkezik, szerelmeskedik, vagy további származékszavakról is.

SZERETET: A szeretetben egyesülnek, eggyé válnak, szorosan kötődnek egymáshoz! A szeretet az, ami összefűz, ami összekapcsol, egy szoros kötelék két ember között.

SZERKEZET, SZERSZÁM: A szerkezetben több különböző részegység ’eggyé válik, egységes lesz, összekötődik, összekapcsolódik’ jelentésén alapulva értelmezhető a szer (vagy szerk) szóból, ahogy a szerszám szónál is. Ezek az ősi szavak abból az időkből valók, amikor még ismerték az emberek az ősi gyökök igazi jelentését. Jellemző, hogy az ősi gyökök néha nem egy szóval, hanem egy egész mondattal fejezhetők ki!

SZERTELEN: A szertelen fosztóképzős szó, aki szertelen, abból hiányzik mindaz, amit a szer jelent, a szertelen ember szétszórt, nem együttműködő, stb.

EGYSZERŰ: Nem bonyolult, kevés részből áll, felesleges dolog nincs benne, de a célnak megfelel.

SZERÉNY: Aki nem kérkedik a képességeivel és az elért eredményeivel, akiben több van, mint amit mutat. 

RENDSZER: Egy célt megvalósító rendezett egység, amely egymással ésszerűen együttműködő részekből áll. Szabályokhoz igazodó megegyezések, a tevékenységnek, munkamenetnek ad megszokott sorrendet vagy formát.

SZERÉT EJTI: megszerez, beszerez, hozzájut valamihez (valamilyen, a szokásostól eltérő módon).
Az SZ-R mássalhangzós gyököt a -szor/-szer/-ször képzőben is megtaláljuk, a SZER ősi gyökből származik, leggyakrabban szorzásnál, sokszorozásnál használjuk. Mondhatjuk, hogy két szám összeszorzásával a két szám „egységes lesz, eggyé válik, egyesül, keveredik”, vagyis hasonló, amit a szer meghatározásánál írtam.

SZERENCSE. Szerintem a szerencse egymást követő kedvező események összekapcsolódása. 

Czuczor-Fogarasi szerint a szerencse: „Széles ért. véletlen, váratlan, előre nem látott, akaratunktól független esemény, mennyiben állapotunkat akár kedvezőleg, akár kedvezőtlenül érdekli, s akár haszonnal, akár kárral jár. Jó szerencse, bal szerencse.”
Etimológiai szótár szerint: „szerencse [1372 u.] Jövevényszó egy déli szláv nyelvből, vö. bolgár cpeщa [szresa] ’találkozás’, horvát-szerb sreća ’szerencse, boldogság’, szlovén sreča ’ugyanaz; sors’; vö. még: óegyházi szláv sьręšta ’találkozás; sors’, ócseh střiece ’találkozás, összejövetel’, orosz вcmpeчa [vsztrecsa] ’ugyanaz’. A szláv szavak egy *sьręt- ’találkozik’ alakra vezethetők vissza. Az eredetibb ’találkozás’ jelentésből már a déli szlávban kifejlődött a ’véletlen, sors, szerencse’ értelmű használat. A magyarba egy *sręča vagy esetleg *sręšta alak kerülhetett át, a hangtani megfelelésre vö. lencse. A szerencse forma magánhangzó-illeszkedéssel alakult. Szavunk fosztóképzős származéka a szerencsétlen [1456 k.].” (SZERENCSÉTLEN MEGFEJTÉS!)
Dravida nyelvben:
Malayalam cīṟu (good condition, luck) ’jó állapot, szerencse, véletlen’. A dravida cīṟu angol betűs „transzliterációval” van írva, olvasata „sziru”!

A szer gyök a magyar, a dravida és a finnugor nyelveken kívül más nyelvekben is megtalálható, mint a latin, portugál, angol és a kurd nyelvben is:

latin cer (contest) ’küzdelem, verseny’
latin certamen (struggle) ’küzdelem’
portugál cer (to be) ’legyen’
kurd ser (the head) ’felett, a fej, fő’
Angol nyelvben:
cerebral ’agyi, agy’
cerebrum ’agyvelő, nagyagy’
ceremonial ’ünnepélyes’
ceremony ’ünnepség’
servant ’szolga’
serve ’kiszolgálni’
server ’felszolgáló’
service ’szolgálat

SZÉRIA: a sorozat jelentésű szó Európa számos nyelvében megtalálható, mint series (en), Serie (német), serie (spanyol, olasz, portugál), série (cseh), séria (szlovák), stb. Lásd feljebb: „az uráli alapalak *ser ’sor, rend’ lehetett.” (a széria szóban is a ser ősgyök található!)

Testünk (szervezetünk) keringési rendszerének legfontosabb szerve, a szív néhány európai nyelvben SZ-R kezdetű:
SERCE: a szív jelentésű szó a szláv nyelvekben: srce (horvát, bosnyák, szlovén), serce (lengyel), срце (szerb), сердце, szerdce (orosz), сeрце (ukrán)

Az itt bemutatott idegen nyelvű szavakból láthatjuk, hogy a szer ősgyök alakja több nyelvben is megmaradt (írástól függetlenül azonos a kiejtése), csak a jelentése változott évezredek alatt a különböző nyelvek szavaiban. Azt is láthatjuk, hogy az átvevő nyelvekben szer jelentése jelentősen beszűkült, csak egy jelentésre koncentrál, míg az eredeti jelentést egy egész mondattal lehetett csak kifejezni, csak a magyar szavak (szerelem, szerkezet, stb.) felelnek meg az eredeti jelentésnek, mert a magyar nyelv közvetlenül az ősnyelvből származik!

"Nem lehet magyar, aki nem iszik a magyar kultúra csodaforrásából" - Kodály Zoltán halálának ötvenedik évfordulójára

1967. március 6-án hunyt el Budapesten a huszadik század egyik legjelentősebb zeneszerzője, Kodály Zoltán, aki nemcsak komponistaként, hanem zenetudósként is megkerülhetetlen életművet hagyott hátra. Nagy zeneszerzőkre úgy méltó emlékezni, ha újra és újra meghallgatjuk műveiket. Kodály esetében például a Psalmus Hungaricust. A Budavári Te Deumot. A Galántai táncokat. A híres kórusműveket. De nemcsak ezeket a világszere ismert műveket érdemes sűrűn hallgatni. A fél évszázada elhunyt komponista életművében vannak olyan darabok is, amelyeket ritkábban játszanak, holott megérdemelnék, hogy sűrűbben csendüljenek fel a koncerttermekben (például a Concerto).

Kodály Zoltán halálának évfordulóján nem a zeneszerzőt szeretném megidézni, hanem a zenetudóst. Néhány, számomra fontos Kodály-gondolatot szeretnék megosztani az olvasókkal, mert egy nemrég megjelent furcsa cikk elolvasása után ismét elővettem Kodály ma is időszerű írásait. Mintegy két héttel ezelőtt Hunnia egyik hírportálján különös írás bukkant fel. A szerző feltette a kérdést: csak Bartók és Kodály van? A kérdés után így folytatta:

"Jó ideje a magyar muzsika sokak számára csak Bartókot és Kodályt jelenti. Ami rajtuk kívül van, szerintük szinte nem is létezik. Mintha a verbunkos zene, Rózsavölgyi Márk és Dankó Pista muzsikája nem számítana igazán fontosnak, mintha népi zeneműveltségünknek más rétegei nem is volnának, csak amiket ők ketten feltártak."

Rózsavölgyire és Dankóra majd visszatérek, de előbb még idézek egy részt az említett cikkből. A szerző nem saját gondolatait osztja meg olvasóival, hanem egyetértően idézi a 30-as évek egyik kitűnő közíróját, a katolikus pap Nyisztor Zoltánt, aki Bartókról és Kodályról írván így fogalmazott 1937-ben:

"Nekünk semmi kifogásunk az ellen, ha felnőtt, értelmes emberek, akik kritikával tudnak élni, elveik fenntartása mellett is élvezik e két nagy muzsikust és hódolnak szellemüknek, de az ifjúságot, amelynek még nincs kritikai érzéke, ne nyomják pont a zenén keresztül és szinte hivatalos apparátussal a legdestruktívabb vizekre. S még kevésbé vezessék az egyházi népéneket ebbe az irányba!"

Nyisztor írásait nagyon szeretem, de kellő kritikával olvasom, hiszen hozzám hasonlóan a kiváló pap sem hordta zsebében a bölcsek kövét. Ráadásul zenei kérdésekben Nyisztor nem nevezhető kompetensnek, ezért ha már egyszer katolikus szerzőt akar idézni az ember, a kiegyensúlyozottság jegyében lapozza fel valamelyik másik katolikus folyóiratot is, például egy katolikus zenei szaklapot, s nézze meg, milyen elismerően méltatták Kodály egyik-másik egyházi művét a 20-as, 30-as években. Az ugyanis vitathatatlan, hogy Kodály igencsak jelentőset alkotott az egyházi zenében is, s most nemcsak a már említett Budavári Te Deumra gondolok. Ott van a Missa brevis, ott vannak a liturgiába is jól beilleszthető kórusművek (például a fiatalkori Stabat Mater, amely ma is hódít határainkon kívül), s ezek bizony nem destruálják sem a fiatalokat, sem az öregeket.

Hogy a kitűnő pap-közíró miért volt ennyire Kodály-ellenes, nem tudom, de nem is érdekes. Leírta a véleményét, amely csak egy a lehetséges vélemények közül. Szerencsére a magyar egyházzene illetékesei nem osztották Nyisztor álláspontját.

Térjünk vissza egy pillanatra Rózsavölgyire és Dankóra. A Nyisztort idéző cikk szerzője nem említi, hogy Rózsavölgyi és Dankó is cigányzenészek voltak, Rózsavölgyi ráadásul ezen belül is speciális alfajba tartozott: azok közé, akiket a Zsidó Lexikon „magyar zsidó cigányok” címszó alatt említ (Zsidó Lexikon. Bp., 1929, 565. o.), ezért Rózsavölgyi Márk (született Rosenthal Marcus) külön szócikket is kapott az említett lexikonban (i.m. 757. o.). Természetesen senki sem vitatja, hogy Rózsavölgyi és Dankó is alkotott érvényeset, de a magyar népzene olyan mély rétegeiig ők nem jutottak el, mint később a népdalgyűjtő Bartók és Kodály.

A cigányzenéről egyébként Kodály nagyon elítélően nyilatkozott. Ambrózy Ágoston Magyar zenekedvelők című, 1937-ben megjelent kötetéhez írt előszavában Kodály így fogalmazott:

"Mert legyünk végre tisztában vele: a cigány magyar zenét muzsikálni csak daloló magyaroktól tanulhatott. Magyarosan zenélni nem más, mint a dallam és szöveg ritmusát új, magasabb egységbe olvasztani, tánczenébe pedig belevinni a táncmozdulatok belső dinamikáját, a tánc lelki folyamatát. Hozhatta ezt magával idegen nyelvű és lelkű nép, melynek magyar beszéde még ma is, ötszáz év ittlakás után, mosolyt kelt, s ugyan ki látott tőle valaha magyar táncot? A jövevénynép nagyszerű utánzóképességével elleste a magyar előadásmódot, s az utánzat, mint ez már lenni szokott, kiszorította az eredetit: „magyarabb” a magyarnál. Azaz csak a nemzet kisebbsége számára, amely nem hajlandó mást magyar zenének elismerni, mint amit cigánytól hall. Az elfogulatlan többség számára itt él az eredeti, mindenki számára hozzáférhetően, a nép éneke. A népé, mely nem okmányokkal, de nyelvével, dalaival bizonyítja, hogy itt ő éli legtisztábban a nemzeti folytonosság életét ezer éve."

Két évvel később a Mi a magyar a zenében? című tanulmányában (Apollo, 1939., 97-102. o.) ezt írta Kodály:

"/…/ a magyarság lelki alapja ezer év alatt sem változott, /…/ a másféle népekkel való érintkezés nem ingatta meg eredeti zenei rendszerét, nem változtatta meg zenei gondolkodását.

Itt ült százötven évig a török. Nem tudjuk, milyen zenét hozott, de ha déli-török volt: arab-ind-cigány hangsorai kevés nyomot hagytak.

Itt kér kenyeret, jajgatva-zenélve, ötszáz éve a cigány. A magyar hallgatta, tűrte, etette, de nem vette át zenei érzésmódját. Csak akkor melegedett föl mellette, mikor az, mimikri-ügyességgel megtanulta a magyart visszhangozni a magyarnak.

Mint a nyelve: a magyarnak zenéje is szűkszavú, lapidáris. Kis terjedelmű, nagy súlyú remekművek sora. Pár hangnyi dallamok mintha kőbe vésve állták volna századok viharát. Oly végleges a formájuk, mintha nem változtak volna ezer év óta. Egyik-másik pontos megfelelője is előkerült a rokon népeknél. Mintha tegnap hagyták volna abba a közös dalolást.

Van tehát a magyarnak eredeti és sajátos zenei anyanyelve. Élő zene, máig találkozik, máig megérti egymást benne a magyarság egésze, kivéve a közép- és felső osztályt. Annak bizony, ha nem akarja magát önként kirekeszteni a nemzet zenei közösségéből, vagy újra meg kell tanulnia ősei elfelejtett zenei anyanyelvét, mint Széchenyi Istvánnak a magyar nyelvet, vagy újonnan kell megtanulnia, mint Ankerschmidtnek, ha máshonnan jött és itt akar élni."

Kodályék nagy érdeme, hogy ráirányították a figyelmet a magyarság ősi zenei kincseire. Ennek pedagógiai szempontból is nagy jelentősége volt, hiszen Kodály szerint (ahogy a Zene az óvodában című, 1941-es írásában fogalmazott) „a tudat alatti magyarság első talpköve a nyelv”, míg „a tudat alatti magyarság másik talpköve a zene”. Nem véletlenül harcolt éveken át azért, hogy már egészen kis korban találkozzék a magyar gyermek a magyar népdalokkal, s ezért hirdette azt a ma talán botrányosnak számító véleményét is, hogy tíz éves kor alatt ne tanuljon idegen nyelvet a magyar gyermek, mert „az ilyen gyermek váltott lelkű lesz, magyarul beszélni és érezni egész életében nem tud”. Ezért hirdette, hogy a városlakónak nemcsak át kell robognia a falvakon, hanem „be kell lépni a kapun, körülnézni a házakban”, mert van ott mit tanulni, többek között „a mi zenénk”-et, amelyet minden magyarnak meg kell ismernie, „ha nem akarunk idegenek szellemi rabszolgái lenni” (idézet lelőhelye: Kodály 1927. március 17-én megtartott dalestjének műsorfüzete).

Kodály Zoltán nem azért tört lándzsát a magyar népzene korai megismertetése mellett, mert nemzeti bezárkózást hirdetett. Tudta, hogy csak a nemzeti öntudattal rendelkező ember képes megérteni és élvezni egy másik ország kulturális értékeit. Az alapozást tehát már az óvodában el kell kezdeni. Az alábbi sorok ma, az ún. „európaiság” sűrű hangoztatása idején, különösen elgondolkodtatók:

"A magyar zenéből a nemzetközi zene megértésére könnyű út vezet, fordított irányban nehéz, vagy semmilyen.

Tehát szükség van magyar zenei nevelésre, magyar és nemzetközi szempontból egyaránt. nemzetközi érdeklődésre annál inkább tarthatunk számot, mennél magyarabbak vagyunk. Magyar zenei műveltségre pedig csak ezen az úton juthatunk, enélkül továbbra is csak idegen művészetnek szálláscsinálója minden zenetanításunk.

Elvégre választanunk kell: gyarmat maradjunk-e továbbra is, vagy független ország legyünk, nemcsak politikában, hanem kultúrában, saját egyéniségünk érvényesítésében is. "

(Kodály Zoltán előadása Pécsett, 1945. november 19-én)

Végezetül álljon itt még egy idézet abból a nevezetes Kodály-írásból, amely a Szekfű Gyula szerkesztette Mi a magyar? című tanulmánykötetben jelent meg:

"Nem lehet magyar, aki nem iszik a magyar kultúra csodaforrásából. A kultúrában pedig benne van a népkultúra. Zenében majdnem teljesen azonos vele. nem tekintjük művelt embernek, aki nem ismeri a magyar népballadákat. El kell jönni az időnek, mikor a népzene is a magyar műveltség alapköveihez számít. /…/

Csak le kell hajolnunk a néphez, ott él és virul még az ősi zene, nem szorul mesterséges felújításra. Csak bele kell merülni, hamarosan megtaláljuk benne magunkat s a mai életet. Csak le kell vetkezni tudni a nemzetközi mázt, amivel magyarságunkat, hogy civilizáltabbat mutasson, átfestettük."

(Mi a magyar? Bp., 1939, 398, 404. o.)

Kodály-év van, hallgassunk hát minél több népzenét és sok-sok Kodály-művet. Nem árt, ha elolvassuk a Mester néhány írását is. Magyarságismeretben ő az egyik legjobb kalauz.

B. D. - Kuruc.info
Forrás: https://kuruc.info/r/7/170182/