Magyar szavak idegen nyelvekben: BAB-BABA-BÁB-BÁBA-BÚB
Az elnevezés eredetét illetően valószínűleg téved a szótár. A kisbabák nem a B hanggal kezdik a gügyögést, hanem (az ordítás OÁ-ja mellett) G-vel és R-rel - ezt mondják: eRGő.
A BABA azért így lett elnevezve, mert a pólyás baba látványa hasonlít egy BABszemhez, illetve kézenfekvő a párhuzam a bepólyált csecsemő és a beBÁBozódott rovarlárva képe között is. Tehát nem véletlenszerű ezen szavak (BAB-BÁB-BABA) közötti azonosság, hanem egészen tudatosan történt az elnevezés. Varga Csaba írta, hogy a kőkor szava a kép. A magyar nyelv esetében ezt úgy kell elképzelni, hogy van néhány alapszó, amelyek megjelenítenek egy-egy tulajdonságot, s amely dolgokra a legjellemzőbb ez a tulajdonság, azoknak a nevében szerepel az adott alapszó. Vegyük példának a BAG-BOG szógyököt: BAG-oly, BOG-lya, BOG-ár, BÖG-re, BOG-rács, BOGY-ó, BEGY, stb. Azért szerepel ezekben a szavakban a B+G szógyök, mert az ezen szavakkal elnevezett dolgok formájukban nagyon hasonlítanak egymásra. Ugyanez a helyzet a BAB-BÁB-BABA-BÚB szavak esetében is.
Egyeznek vele a magyar baba, latin pupa, olasz pupa, puppa, franczia poupée, angol baby, svéd puppa, német Puppe, chaldeai báb (puer, puerulus), héber bábáh, honnan bábah-ajn szem bábja."
A báb lényegében megegyezik a babá-val, a játék az igazival. A kis csecsemőkkel mindenki szívesen babá-zik. A rovarok báb-ja is ugyanolyan magatehetetlen, mint egy pólyás baba és az alakjuk is hasonló, ezért egyezik az elnevezésük.
Érdekesség: a szembogarat ma már nem mondjuk báb-nak, inkább a pup-illa az elterjedtebb elnevezés. Itt is egy B>P hangmódosulásnak lehetünk tanúi, akárcsak a BAB szónál, ami a finneknél, a letteknél és a litvánoknál így hangzik: pap-uja, pup-as és pup-elės. A pup-illa lényegében egy pötty, amivel már találkoztunk a bab-os (pöttyös) kendő kapcsán.
A végére még egy kis érdekesség, amin érdemes elgondolkodni: