TAKony (hun) = 코딱지 (KOTtagji, koreai) 

TAKnyos (hun) = कुत्सित (KUTsit, hindi)

TEGnap (hun) = গতকাল (GATakala, bengáli) 

TEKint (hun) = KATso (finn) = देखना (DEKhana, hindi) 

KÖT

áth. m. kötött; régiesen és tájdivatosan, köttem, köttél, kötött, par. köss. 1) Valamely testet egy másikra csavarva, tekerve, szorítva megerősít. Fejre kendőt, derékra övet, süvegre szalagot kötni. 2) Bizonyos öszvetartó eszköz által valamely testet egy másikhoz fűz. A szőlővesszőt karóhoz, a lovat jászolhoz, az ebet fához kötni. A tolvaj kezeit hátra kötni. Ide tartoznak a közéletben eléforduló ilyetén képes kifejezések: Valamit másnak orrára kötni. Magát más nyakára kölni. Szerencséjét bizonyos dologhoz kötni. Nagyon köti az ebet a karóhoz, am. hetvenkedő ígéreteket tesz. 
"Igen köti ebet az karóhoz, 
Sok példát előhoz; hogy ő jól tud ahhoz, 
Ej-ej, mit vehet ki tűled: azon nyomoz." 
XVI. századbeli vers. (Thaly K. gyüjt.). 
3) Több különlevő, egymástól független testeket egy egészszé egyesít bizonyos fűző eszköz által. Gabonát kévébe, szénát, szalmát, hajat csomóba kötni. Virágokat koszorúba kötni. Könyvet, papirost, kemény, aranyos táblába kötni. 4) Egy vagy több testet valamely takaróba borít, s azt öszvehúzza, fonja. Holmi gúnyákat batyuba, macskát, malaczot zsákba kötni. A pénzt kezkenő csúcsába kötni. 5) Bizonyos szálas testeket összevissza fonva együvé fűz. Vesszőből, kákából kosarat, czérnából harisnyát kötni. A madzagot csomóra kötni. A kötelen csomót kötni. Átv. ért. szabad mozgást akadályoz. Megkötni a folyó homokot, holmi ültetvények által. Valakinek nyelvét megkötni. Meg van kötve a keze. Kereket kötni, mi tulajd. értelemmel is bir. Kötve hinni valakinek. am. bizonyos megszoritó föltételek alatt. 
Igekötőkkel párosulva: Bekötni valakinek a koszorúját, gúnyosan am. gyalázatát nyilvánosságra hozni, kiczégérezni. Belekötni valakibe, am. bizonyos ürügy alatt megtámadni. Felkötni a rablót, am. felakasztani. Felkötni a kolompot, am. valamely, merény, vállalat élére állni. Felkötni a gatyát, átv. am. valamely nehéz munkához jól fölevedzkedni. Kikötni valakivel, am. megmérkőzni, szembeszállni. Bolonddal ki ne köss soha. (Km.). Kikötni, t. i. a hajót a partra. Kikötni a lovat az istállóból, am. ellopni. Föltételül kikötni valamit. Magát lekötni valamire, am. hitelesen megérni, hogy valamit megtesz. Jószágait lekötni, pl. adósság biztositásaul. Magát megkötni, am. makacskodni. Megkötötte magát, mint a rosz ló. (Km.). Megkötni a bűnöket, egyházi ért. am. föl nem oldani, meg nem bocsátani. 
Átv. ért. szerződést, barátságot, frigyet, szövetséget, békét kötni am. viszonyos igéretek s fogadások mellett, föltételek alatt megalapítani. 
Minthogy a tulajd. értelmü köt igében az alapfogalom két vagy több testeknek együvé kapcsolása: innen okszerüleg állíthatni, hogy lényege azon ö, mely a szájnak öszvehuzása által tömeget, sürüséget utánoz, valamint a töm, tömör, több, ösz szókban. A k, mint jobbára a gyökökben, görbeséget képező hang jelenti a kapcsot, mely többet együvé fűz, a t pedig cselekvést, tevést jelentő képző, mint a vet, süt, hűt, tát, fut, nyit stb. igékben. Innen fejthetni meg ez igének a székelyeknél s Tisza vidékén divatozó azon értelmét, mely szerént köt a növény, midőn gyümölcse nő, pl. köt a borsó, midőn hüvelyét, a gabona midőn kalászát, a dinnye, midőn gyümölcsös virágát ereszti. Chaldäai nyelven Beregszászi szerént khetár am. köt. Törökül kat-mak am. hozzákapcsolni (hinzufűgen). Mandsu nyelven pedig khadala am. kötél. Rokonnak látszik vele még a szanszkrit kut v. küt (tartalmaz, fedez), a hellén ceuqw (rejt), német Kette, lengyel kita stb. 

KÖTél

(köt-él) fn. tt. kötet. Személyragozva: kötelem, köteled, kötele stb. Tájdivatosan, vagy inkább eredetileg kötel, miért származékai is, mint köteles, kötelesség, kötelem, kötelez, kötelezés, kötelék, kötelődzik, rövidek. 1) Széles ért. bizonyos növények száraiból, szálaiból vagy rostjaiból sodrott, tekert vagy fonott, s kigyósan hajtható sudarabb, vastagabb féle eszköz, mely leginkább arra való, hogy vele más testeket meg- vagy öszvekössünk. Szalma-, széna-, vessző-, hárskötél. 2) Szorosb ért. kender rostjaiból madzagokká sodrott, s több ily madzagokból öszvefont rövidebb vagy hosszabb, vékonyabb vagy vastagabb kötőszer. Borjukötél, melylyel a borjukat, tehénkötél, melylyel a teheneket, ökörkötél, melylyel az ökröket kötik meg. Harangkötél, melylyel a harangot húzzák. Csigakötél, melylyel csigát tekernek. Rudazó kötél, melylyel a megrakott szénás, szalmás stb. szekérnek nyomó rúdját leszorítják. Szénahordó kötél, melybe nagy csomó szénát kötnek. Ruhaszáritó kötél, melyre száritás végett a kimosott ruhákat kiteregetik. Kompkötél, mely által a kompot egyik partról másikra huzzák. Hajókötél, melynek több nemei vannak, nevezetesen vontató kötél vagy alattság, melyen hajót húzzák. Evező kötél, vas macska kötele stb. Kötelet vetni, behúzni, elvágni, kötélen vezetni a tehenet, ökröt. A szilaj csikó nyakába kötelet vetni. Kötelet verni, am. több vékony szálakat kötéllé fűzni, innen a kötélverő nevezet. Valakit kötélre itélni am. felakasztásra itélni. Kötélen tánczolni, járni. Ott szakad el a kötél, ahol leggyengébb. (Km.). Hármas kötél nehezen szakad. (Km.) 3) Mint hoszmérő eszköz, jelent bizonyos nagyságu földet, különösen holdföldet, máskép: láncz. Ez értelemhen a bibliai nyelvben gyakran eléfordúl, pl. Örökségem kötele. 4) Átv. ért. szoros viszony. Szeretet kötele, házasság kötele, költőileg rózsakötele. Szalay Á. gyüjteményében jelent kötelességet (kötélyt) is. 1546.