Az M+R és M+L ősgyök jelentése és előfordulása a magyar és egyéb nyelvekben
2018. nov. 6. 2:11 ,
3 hozzászólás
Varga Csaba idézte a Mire lehet büszke a magyar című cikkében a következő gondolatot Teller Ede atomfizikustól: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar." (Mai Nap, Budapest, 1991. 9.)
Érdekes megállapítás ! De mit akart mondani ezzel Teller Ede ? Ebben a dolgozatban megpróbálunk rávilágítani e kijelentés értelmére.
Az M+R, illetve az M+L magyar ősgyök lesz vizsgálatunk tárgya. Keressük a jelentését és előfordulását egyéb nyelvekben.
Kezdjük a MAR-MER-MOR-MUR szógyökök kapcsolatával - mi a közös bennük ? MARkunkkal MARkolni, MÁRtani, MERíteni, MÉRni és MORzsolni is tudunk. Ha valamiből MERítünk, akkor elveszünk belőle egy részt: a leves kevesebb lesz egy MERőkanálnyival. A MARásnál is fogyatkozás történik: az állat, ha MAR, kiharap egy részt a húsból. Ha MORzsolódik a kenyér, akkor MORzsák válnak le belőle. A szétMORzsolódott követ MURvának nevezzük. Porhanyós, MORzsolékony föld = MÁRga.
Látható, hogy attól függetlenül, mely magánhangzó kerül az M és R hangok közé, a gyökszó jelentése úgyanaz marad: MAR=MÁR=MER=MÉR=MOR=MUR = fogyatkozás.
MOR fordítva ROM. A jelentésük megegyezik. Egy ROMos épület is MORzsolódik, akárcsak egy száraz falevél. A ROMlás lényege is a fogyatkozás - ami ROMlik, az egyre kevesebb lesz.
Ha az R hangot kicseréljük L-re, akkor a MAR-ból MAL, a MOR-ból MOL lesz. Kérdés, hogy mi történik a gyökszó jelentésével ?
Az idő vasfoga folyamatosan dolgozik - ROMbol, RONgál, aMORtizál. Az időre sokszor mondjuk, hogy telik-MÚLik. Ezek szerint az elMÚLás folyamatos ROMlást, leMORzsolódást jelent, tehát a szógyökök jelentése megegyezik. MÁLik = MÚLik = fogyatkozik. A MÚLás és a fogyatkozás azonosságát kiválóan jelképezi a homokóra: az egyik része telik, a másik pedig fogyatkozik, vagyis MÚLik.
A MALomban a MOLnár megőrli, azaz elMORzsolja a gabonát. Egy ROMos épület leMORzsolódására azt is mondjuk, hogy szétMÁLik, leOMLik.
A morzsa, mozsár, morzsolódik, stb. szavak idegen nyelvbéli megfelelőiben is sok helyütt megmaradt az M+R, illetve az M+L gyök:
MORzsa (hun) = cRUMb (en, se) = MRvica (bos, cro) = kRUMme (den) = MURunen (fin) = kRUiMel (ned) = REMah (indonéz) = MOLLa (kat) = kRUMe (ger) = sMULe (nor)
MOzsáR (hun) = MORtar (en) = MALter (bos, cro) = MøRtel (den) = MORtier (fr) = MÖRtel (ger) = MORtero (es) = MURbruk (se)
MORzsányi (hun) = MORsel (en) = MORceau (fr)
MORzsolódik (hun) = sMULdrende (den) = MURentaa (fin) = kRÜMelig (ger) = sMULdrete (nor) = sMULig (se)
MORzsolódás (hun) = मुलायमता (MULaayamata, hindi)
MURva = a kő MORzsaléka, azaz kavics. A Czuczor -szótárban: "Így nevezik némely tájakon az apró kavicsot. Murvával meghordani az utakat. Mindenik értelemben töredéket, vagy töredékformát jelent, s alapjelentésre rokon a morzsa szóval, minthogy a kavics, gőbics is mintegy más kövek morzsájául tekinthető, különben is gyökük mor vagy mur teljesen azonos, mely megvan a latin frango, német brechen gyökében, és a szanszkrit bharç gyökben, mely Eichhoff szerént am. leválik, lemorzsolódik. Fábián István szerént murva finnül: mura, valamint morzsa finnül: muru, és morzás finnül: muria." Ez is bizonyítja, hogy a morzsa és a murva szó gyöke megegyezik.
A MORzsolódás és a szétMÁLás fogalma lényegében megegyezik, ezért a szógyökök is azonosak, azaz MOR=MAR=MAL=MÁL. Pl. a MURunen (finn) = MOLLa (katalán) = MORzsa (magyar). A különböző nyelvek még mindig őrzik az egykori ősnyelv alapszavait !
A MALom és MOLnár szavakban is MÁLást jelent az M+L szógyök. A mesterség ősiségét jelzi, hogy sok maradvány nyelv szinte hibátlanul megőrizte az eredeti kifejezéseket:
MALom (hun) = MILL (en, nor) = MULi (al) = млын (MLIn, bel) = мелница (MELjnica, bul) = MLIn (bos, cro) = MøLLe (den) = MILLy (fin) = MOULin (fr) = μύλος (MILos, gre) = MOLen (ned) = MOLi (kat) = 磨 (MÓ, kínai) = MALūnas (lit) = MIRa (maori) = MÜhLe (ger) = MULino (it) = MOLino (es) = මෝල් (MOL, szinhala)
MOLnár (hun) = MILLer (en, den, nor, se, slo) = MULLixhi (al) = млынар (MLInar, bel) = мелничар (MELnicsár, bul) = MLinar (bos, cro) = MLynář (cz) = MÖLder (est) = MYLLäri (fin) = MEUnier (fr) = μυλωνάς (MILonász, gre) = મિલર (MILara, gudzsaráti) = MOLenaar (ned) = MUiLneoir (irl) = ミラー (MIRá, jap) = MOLiner (kat) = MLYnarz (pol) = malūnininkas (lit) = MÜLLer (ger) = мельник (MELnik, ru) = MOLeiro (por) = MOLinero (es) = MELinydd (wal)
A MOLy lepke is egyfajta MOLnár tevékenységet végez, "megőrli", szétbOMLasztja, leRONtja a ruhákat.
MOLy (hun) = MOTh (en) = матылёк (MATyilok, bel) = молец (MOLec, bul) = MOLjac (bos, cro) = MOL (cz) = MøL (den) = MARiposa (por) = MøLL (nor) = MAL (se) = MOLj (slo)
MOLyhos (hun) = maMULMOL (filippinó)
A molnár munkájához kapcsolódnak az alábbi fogalmak is:
őröl (hun) = gRINd (en) = мелене (MELene, bul) = MOudRe (fr) = MEnggiling (indonéz) = MEiLeann (irl) = MALa (isl) = MOLdre (kat) = MOLer (es)
őrlés (hun) = смилане (szMILane, bul) = MLjevenje (bos) = MAhLen (ger) = MOLienda (es) = MALu (wal)
őrlemény (hun) = MiELL (al) = памол (paMOL, bel) = мливо (MILvo) = MELivo (cz) = MòLta (kat) = MäLd (se) = MLEto (slo) = MâL (wal)
daráló (hun) = مطحنة (MUThina, arab) = мелница (MELjnica, bul) = μύλος (MILos)
liszt (hun) = MEL (den) = MEeL (ned) = MILti (lat) = MILtai (lit) = MEhL (ger) = MjÖL (se)
Beillik a sorba a MALter is, aminek egyik összetevője az őrölt, leMORzsolt mészkő. MALter (hun) = MøRtel (den) = MÖRtel (ger) = MURbruk (se)
A MÁLna is szétMÁLó, oMLÓ tulajdonságáról kapta a nevét. MÁLna (hun) = MJEdër (al) = MORuq (azeri) = MUgurdi (baszk) = маліна (MÁLina, bel, bul) = MÁLina (bos, cro, cz) = vadeLMA (fin) = LÁMpone (it) = MAfon (wal)
MALáta szavunk elemzéséből az sejlik, hogy a serfőzés sem egy új keletű találmány:
MALáta a Czuczor-szótárban: "... a serpálinka- s egyéb szeszfőzőknél, kicsiráztatott árpa, melyet megszárítanak, s miután pogácsaformává alakult, öszvetörnek, és a kifőzendő gabona, burgonya stb. közé élesztőül tesznek. Máskép: malaj, németül Malz. A maláta természeténél fogva málló, szétmálló (...) egyezik a német Malz, és dán, svéd, izland, ángolszász malt stb. szókkal, melyek Adelung szerént vagy a latin mollis, svéd mjäll, ángol mellow, görög malakoV, maJakoV, német Schmelzen stb. vagy pedig a latin molere, német mahlen stb. szókkal vannak származati rokonságban; de a magyarban is, mint érintők, ,mállik', valamint ,malász' szók értelme szintén idevág; s a magyarban nemcsak ,maláta' hanem ,malaj' is fordul elé hasonló jelentéssel."
A MALász és MOLáka kifejezés már nemigen használatos, de szerencsére a Czuczor-szótárban fennmaradt:
"A székelyeknél am. az áradó viz által lerakott iszap, gizgaz, söpredék; Kriza J. szerént (málász) árvíz öszvehordta, vagy víz színén összeverődött mindenféle apróság. Ez értelmekből azt lehet gyanítani, hogy e szóban alapfogalom a mállás, szétmállva elfolyás; vagy pedig leülepedés, midőn gyöke mal am. al, m előtéttel, mintha volna alász. Értelemre és hangra közel áll hozzá a vasvármegyei moláka, mely posványos, pocsétás, kákás helyet jelent, és az alsó vágmelléki molva. Rokon a ,maláta' szóval is, mennyiben ez a kifőzött terménynek szétfolyva elmálló salakját, söprejét jelenti. V. ö. MALÁTA."
Nagyon esélyesnek tűnik, hogy a MALász és a MALac szavunk megegyezik. Czuczorék emígyen bizonyítják:
"A malász szóban jelent sűrű levet, mocskot, iszapos sárt, melyben közelebbi értelem a szétmállás. Ha a malacz szót ezzel hasonlítjuk öszve, s tekintetbe vesszük azon sajátnemű tulajdonságot, melynél fogva a disznók általán sárban, iszapban, zákányban, más szóval, malászban heverni, henteregni szeretnek (honnan a mocskos, szurtos embert is malacznak mondjuk): ez alap szerént malacz am. malas v. malos, azaz iszapos, sáros állat."
Csak áMULunk-báMULunk, mint egy bámész MELák MÁLé:
"(mál-é) mn. tt. málé-t. Szájtáti, mamlasz, ostoba, együgyü. Innen málé száju ember, am. ostoba módon bámuló, száját tátva tartó. Gyökeleme a szájtátást jelentő ma, s rokon a mámmám, mamlasz, mámmog, mámor, továbbá a bám, bámész, bámúl, bamba, bacza szókhoz. Átvetve: méla, melyből lett méláz, azaz gondolatokban mereng, mit sok ember szájtátva szokott tenni. Ide tartozik a melák, mely Marczalmellékén épen am. tátott száju, honnan melák kutyának nevezik a mészáros ebek azon faját is, melynek szája különösen széles, és tátongásra áll. Hangra és értelemre ezen ,málé' szóval egyezik a német Maulaffe."
BáMULás kicsit másként: MERengés (hun) = MERenung (maláj) = ਸਿਮਰਨ (siMARana, pandzsábi)
Aki báMUL, az MEReszti a szemét. MERed (hun) = MIRar (kat, es) = முறைக்க (MURaikka, tamil)
MER, MÉR, MÉRce, MÉRés, MERül, MERít
A Czuczor-szótár szerint a MER: "Hig testbe valamely edényt bele márt, s kivesz belőle." Tehát MER = MÁRt.
A MÉRésről: "Hig, vagy széthimlő részekből álló testek mennyiségét határozott nagyságu öblös edénynyel vagy edényfélével meghatározza."
A MÉR szó is megegyezik a MER-rel. Marokkal lehet meríteni és mérni is. Két marék arany. Marok búza. Egy marék liszt.
Idézet a Bibliából: „Ki mérte meg markával a vizeket, és ki mértéklé az egeket arasszal, a föld porát ki foglalá mérczébe, és a hegyeket ki tette körtefontra, és a halmokat a mérlegserpenyőbe?" ( Ézs 40,12-27)
MÉR (hun) = MEte (en) = меря (MÉRjá, bul) = vyMěRit (cz) = udMåLe (den) = MæLdu (isl)
MÉRés (hun) = измерване (izMÉRvánje, bul) = MjERenje (bos, cro) = MěRení (cz) = MåLing (den) = μέτρηση (MÉTrisi (gre) = MæLing (isl) = MÉRīšana (lat) = MåLing (nor) = MäTning (se) = MERjenje (slo)
MÉRet (hun) = размер (rázMER, bul) = мөлшері (MÖLseri, kazah) = көлөм (köLÖM, kirgiz)
MÉRték (hun) = мярка (MjÁRká, bul) = MjERiti (bos, cro) = zMěRit (cz) = MåLe (den) = MõõTma (est) = MITata (fin) = MEsuRer (fr) = μέτρο (METRo, gre) = METen (ned) = MEngukur (indonéz, maláj) = MæLa (isl) = MEsurar (kat) = MēRīt (lat) = MATuoti (lit) = MEssen (ger) = MåLe (nor) = MIsurare (it) = MEdir (por, es) = MäTa (se) = MERjenje (slo)
MÉRföld (hun) = MILe (en) = MILia (baszk) = миля (MILjá, bul) = MAILi (fin) = MaERo (maori) = मैलाचे (MAiLace, maráthi) = милийн (MILijn, mongol) = MIL (nor) = MILha (por)
A leMERülő test a MÉLybe süllyed.
MERít (hun) = малюе (MALjue, bel)
MERül (hun) = MURgiltzeko (baszk) = гмуркане (gMURkane, bul) = MEnyelam (indonéz, maláj) = MERgulho (por)
MARgó, MARadék, MELLék, RÁMa
A MARgó és a RÁMa szavakat úgy is mondhatjuk, hogy keret. Az a MARadék, ami nem lényeges, a fő dolog MELLett, annak MELLékén helyezkedik el, illetve valaminek az elMÚLása, eltűnése után MARadt.
MARgó (hun) = MARgin (en) = মার্জিন (MARjina, bengáli) = марж (MARzs, bul) = MARge (fr, kat) = fRAMlegð (isl) = MARgine (it)
RÁMa, keret (hun) = fRAMe (en) = MARkoa (baszk) = рамка (RÁMká, bel) = RAMme (den) = RAaM (est) = κορνίζα (koRNiza, gre) = RāMis (lat)
MARadék (hun) = বিশ্রাম (bisRAMa, bengáli) = आराम (aaRAAM, hindi)
MORotva (hun)= MORtlake (en)
A morotva holtágat, mellékágat jelent.
A RÁNc is mintegy keretezi a szemet, arcot, ruhát, stb.
RÁNc (hun) = wRINkle (en) = зморшчына (zMORscuna, bel) = MARszczyć (pol)
RÁNcos (hun) = poMARszczony (pol) = gRUMbains (lat) = RYNkete (nor)
MORotva, holtág, halál, halott, MÚLt, elMÚLás
A halál és az elMÚLás közötti kapcsolat a szavakban:
MORotva (hun)= MORtlake (en)
MÚLik (hun) = ማለፍ (MALefi, amhara) = مرر (MARar, arab) = минавам (MINavam, bul) = MIjet (cz)
MÚLt (hun) = минало (MINalo, bul) = MINulost (cz) = MINevik (est) = MENneisyys (fin)
elMÚLás (hun) = преминаване (pREMinavane, bul) = मृत्यु (MRtyu, hindi)
halál (hun) = ሞት (MOTi, amhara) = öLÜM (azeri) = смерць (szMERc, bel) = মরণ (MARana, bengáli) = смърт (szMURt, bul) = sMRt (bos) = sURM (est) = MORt (fr, kat) = मौत (MAUT, hindi) = keMATian (indonéz) = өлім (öLIM, kazah) = śMiERć (pol) = MIRtis (lit) = മരണം (MARanam, malajálam) = MORte (it) = марг (MARg, tadzsik) = MARwolaeth (wal)
halott (hun) = мёртвы (MiORtvi, bel) = মৃত (MRta, bengáli) = мъртъв (MURtuv, bul) = MRtav (bos) = मृत (MRt, hindi) = MATi (indonéz) = MARbh (irl) = өлі (öLI, kazah) = MARtwy (pol) = MIRis (lat) = MIRęs (lit) = മരിച്ച (MARicca, malajálam) = MORto (it) = мурда (MURda, tadzsik) = MARw
Érdekes a halál-hozó neve is:
gyilkos (hun) = MURderer (en) = MORder (den) = MÖRder (ger)
gyilkosság (hun) = MURder (en) = MORd (den) = MõRv (est) = MURha (fin) = MORð (isl) = өлтіру (ÖLtirw, kazah) = uMOR (slo)
Az M+R, illetve M+L szógyök szép számmal előfordul sokféle nyelvben. Ezek nem véletlenszerű egyezések, mert adott esetben a szógyök azonosságán túl a szavak jelentése is megegyezik. Ebből pedig az következik, hogy egy anyanyelvből (ősnyelvből) származnak az azonos gyököt tartalmazó szavak. Az ősnyelv pedig az a nyelv, amelyik legnagyobb számban tartalmazza az ősgyököket. Befejezésül idézzük fel Teller Ede gondolatát: "...Új jeles felfedezésem, miszerint egy nyelv van, s az a magyar."
Vértes Olivér jegyzete, 2018 11 06.
3 hozzászólás - Az M+R és M+L ősgyök jelentése és előfordulása a magyar és egyéb nyelvekben
Beliczai Mária - 2018. nov. 7. 7:18
Lenyűgözően alapos gyűjtés a fönti szóbokros csokor! Köszönet érte!
Szederkényi Szabolcs meglátása is szívmelengető: uNGár eMBer!
Szederkényi Szabolcs meglátása is szívmelengető: uNGár eMBer!
Szomolay Ferenc - 2018. nov. 22. 9:40
Mindig érdekeltek a magyar nyelv rejtelmei, eredete, gazdag szókincse. Nem mindig értem a nyelvészek és nyelvészkedők számomra sokszor szőrszálhasogató elméteteit és eszmefuttatásait ezekben az izgalmas témákban.
Laikusként elvégeztem egy saját „kutatást“ , amelynek lényege a következő:
Leírtam ábécé-sorrendben az egymagánhangzós szavakat, vagy 150 olyan magyar kifejezés létezik, amely egy magánhangzóból és egy mássalhangzóból áll, az egy magánhangzóból és két mássalhangzóból képzett szavaink száma több mint 600.
Ha van ősi magyar szókincs, akkor az említett egymagánhangzós szavaink többsége bizonyára ide sorolható.
Második lépésként megnéztem minden egyes ilyen szavunk szlovák megfelelőjét. Szinte semmi azonosság illetve hasonlóság, pedig legalább 1500 éve olyan közelségben élünk, hogy várható lenne valami nagyobb közeliség.
Hasonló eredménye lenne valószínűleg a többi szláv nyelvvel és a a némettel való összehasonlításnak is.
Nem részletezném tovább, csak még annyit tennék hozzá, hogy a fent említettek alapján is azt lehet következtetni, hogy :
- a magyar nyelv egy rég kialakult, nagy szókincsű nyelv
- nem nagyon vesz át jövevényszavakat és kifejezéseket, mert szinte mindenre megvan a saját megfelelője
- nagy-nagy fenntartásokkal kel fogadnunk minden olyan elméletet, amely ezt az egyedi, az összes szomszédjától eltérő csodálatos nyelvet próbálja össze-vissza magyarázni
- a történelemhamisítás, vagy ha úgy tetszik a megtörtént események különféle szempontok és érdekek szerinti értelmezése, szinte lehetetlenné teszi „a valójában hogy is volt ?“ megállapítását. A nyelvünk őrizte meg legjobban múltunkat, a nyelvünk amire sokkal büszkébbek is lehetnénk.
Laikusként elvégeztem egy saját „kutatást“ , amelynek lényege a következő:
Leírtam ábécé-sorrendben az egymagánhangzós szavakat, vagy 150 olyan magyar kifejezés létezik, amely egy magánhangzóból és egy mássalhangzóból áll, az egy magánhangzóból és két mássalhangzóból képzett szavaink száma több mint 600.
Ha van ősi magyar szókincs, akkor az említett egymagánhangzós szavaink többsége bizonyára ide sorolható.
Második lépésként megnéztem minden egyes ilyen szavunk szlovák megfelelőjét. Szinte semmi azonosság illetve hasonlóság, pedig legalább 1500 éve olyan közelségben élünk, hogy várható lenne valami nagyobb közeliség.
Hasonló eredménye lenne valószínűleg a többi szláv nyelvvel és a a némettel való összehasonlításnak is.
Nem részletezném tovább, csak még annyit tennék hozzá, hogy a fent említettek alapján is azt lehet következtetni, hogy :
- a magyar nyelv egy rég kialakult, nagy szókincsű nyelv
- nem nagyon vesz át jövevényszavakat és kifejezéseket, mert szinte mindenre megvan a saját megfelelője
- nagy-nagy fenntartásokkal kel fogadnunk minden olyan elméletet, amely ezt az egyedi, az összes szomszédjától eltérő csodálatos nyelvet próbálja össze-vissza magyarázni
- a történelemhamisítás, vagy ha úgy tetszik a megtörtént események különféle szempontok és érdekek szerinti értelmezése, szinte lehetetlenné teszi „a valójában hogy is volt ?“ megállapítását. A nyelvünk őrizte meg legjobban múltunkat, a nyelvünk amire sokkal büszkébbek is lehetnénk.
Nekem viszont rögtön az jutott eszembe, uNGár eMBer.
mokele mbembe mocsári embert jelent.