Ősgyökök a magyar nyelvben: K+M, K+N, K+NY, G+M, G+N, G+NY
2018. szept. 16. 2:52 ,
Nincsenek hozzászólások
Sokak számára meglepő lehet az az állítás, hogy a magyar a legrégibb (ismert) nyelv a Földön. Vagy maga az ősnyelv, vagy pedig annak egy nagyon közeli leszármazója. Ezt már páran bebizonyították, köztük a legnagyobb tudós is e témában, Varga Csaba. Az ő zseniális kutatási eredményei új kapukat nyitottak meg nyelvünk rejtelmeinek feltárása előtt.
Ennek a rövid kis dolgozatnak a témája a K+M, K+N, K+NY, G+M, G+N, G+NY ősgyökök jelentésének vizsgálata; ezen gyökökből fejlődő szavak elemzése; és előfordulásuk idegen nyelvekben.
Az ősgyök K és G illetve M, N és NY hangja egymással felcserélhető, a jelentés ugyanaz marad: görbére hajlás. Ezt jól szemlélteti a következő példa:
Az Esztergom név magyarról-magyarra fordítva azt jelenti, hogy Dunakanyar. Az Eszter a Duna egy nagyon régi elnevezése. Az Iszter, vagy Istár szavak is csak Eszter más kiejtési változatai. A GOM gyökszó pedig megegyezik a kanyar szó KANY gyökével, ami szintén görbére hajlást jelent. Ezt a megállapítást támasztja alá a kampósbot és a gamósbot jelentésének teljes azonossága is. Tehát GOM = GAM = KAM = KANY.
A Czuczor-féle szótárban (Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.] - a továbbiakban Cz-F) a következőket olvashatjuk a tárgyalt ősgyök különböző változatairól (minden kiemelés V.O.):
KAM: elvont gyök. Rokon gam gyökkel. Jelent általán görbeséget, vagy meghajlást kamuti, kamasz, kamó, kampó, kancsal (kamcsal), kancsó (kamcsó) stb. szókban.
GAM: elvont gyök, mely a gamat, gamba, gambács, gamó, gangos (= gamgos) stb. szókban jelent emelkedést, fölfelé hajlást, s egy kam gyökkel, mint a kampó, kamasz, kamat stb. szókból kitetszik. (Ellentéte: gal, am. aláhajlás, lehajlás). Rokon vele a német Kamm, (orom; kakastaré), holland, svéd, dán kam, angol comb, franczia comble, latin coma, cumulus, hellen komh stb.
GAMó: (gam-ó) fn. tt. gamó-t. 1) Felfelé hajtott vagy görbített horogalakú valami. Egy a kampó szóval. Gamókra akgatni a dohány füzéreket. Gamóval lehúznia faágakat. 2) Mankó, melyet kóros láb segitségeül, és faláb, (máskép: garagulya), melyet bár ép lábaknak is meghosszabbitásaul, s ekkép az egész emberi testnek emeléseül használnak, aminthogy kamó-ból betüátvetve és n közbevetésével lett mankó is. Innen: gamón jár, am. mankón jár; falábon jár.
GOM: elvont gyök, s rokon a gam (gamó), kam (kamó, kajmó), gém (gémber), gim (gimben), göm (gömb), gum (gumó), güm (gümő) törzsökökkel, s megvan a latin glomero szóban is. Láss többet a származékokban. Származékai: gomb, gomba, gombócz, gomoly, gomdor (gondor) stb. A hajlás, görbeség, kanyarodás, kerekdedség alapfogalma rejlik benne, mely különféle árnyéklatokkal tünik elé származékaiban. Rokon továbbá a hom, hěm, höm (homolyít, hěmpělyěg, hömpörög) gyökökkel is. V. ö. GO, GOMB.
KAN: elvont gyöke kanaf, kartcsal, kandi, kantár stb. szóknak; értelme mint alakja, hasonló sőt azonos kam és kany (v. kony) gyökökével, t. i. görbeség.
KANY: elvont v. elavult gyök, jelent görbeséget. Származékai: kanyar, kanyarog, kanyarodik, kanyarít, kanyarúl, kanyó, kanyúl. Gömbölyűbben ejtve: kony, s így rokon a konya, konyít, konyúl szókkal.
KONY: elvont törzse konya, konyít, konyúl származékoknak. Alapértelme: görbeség, görbére hajlás.
KUM: önh. m. kum-tam, ~tál, ~ott. Dunántúl több vidéken am. hunyósdi játék alkalmával valamely szögletbe húzza magát, és szemeit behunyja, míg a játszótársak elbúnak. Mondják a napról is, hogy lekum, midőn lenyugszik. Alapfogalom benne a hunyás, sunyás, mindkettő a testnek némi meghajlásával szokott történni. Rokonai a kun, kuny, kúny, suny és szúny. (...) A kum gyökből mint görbét, kereket jelentőből származnak: kumasz, kumak kikerített darab koncz, karéj, pl. kumasz kenyér; kummog, meggörbedve lépdegel, pl. lesben járván. Mondják ezt is: kezét bekumni azaz behajtani, öszveszorítni.
KUNY: elavult vagy elvont önh. A kun igének lágyabb változása, melyből kunya, kunyó, kunyhó, kunyorál, erednek. V. ö. KUN, (1). Rokonai a huny, suny, szuny, és mennyiben a testnek meggörbedő lanyhaságával jár, a tunya; hasonlóan a lágyabb gúny, mely eredetileg am. görbén kitolt nyelvvel való csúfolódás, máskép kámpolás, melynek gyöke szintén a görbét jelentő kam, kám, a kampó, kámpicsorodik származékokban.
Ezek a magyarázatok már önmagukban elegendők annak belátására, hogy a fenti szógyökök egy csoportba tartoznak, s mind ugyanannak az ősgyöknek a görbére hajlást jelentő, megegyező értelmű változatai.
Varga Csaba írta, hogy a kőkor szava a KÉP.
A fenti képek (KANYar, KAMpó, GAMós/KAMpós bot, GÉM, GÍM, KÖNYök) nagyon érzékletesen szemléltetik, hogy pontosan mit jelent a magyar szavakban rejlő látvány-zárvány. A tárgyalt gyök esetében az általa jelölt tulajdonság a görbére hajlás.
A térd, mint a lábszár könyöke
KÖNYök
| (köny-ök) fn. tt. könyök-öt, harm. szr. ~e. 1) A karnak azon része, mely a felső és alsó kart öszveköti, s a karnak befelé hajtásakor leginkább kidudorodik. Könyökre támaszkodni. Valakit könyökkel megtaszítani. "Leplembe burkolva könyökömre dőlök." Berzsenyi. 2) Átv. ért. némely görbe testeknek azon része, melyen a hajlás kezdődik. Görbe ág könyöke. Vízpart könyöke, mely a vízbe beljebb nyomúl, s mintegy könyököt képez. 3) Valamely könyök alakú test, pl. a vaslemez kürtőknek azon része, mely L formára van készitve, hogy a kürtőnek fekirányos menetét a függőlegessel és viszont öszvekösse. (A mesterembereknél németül: Knie). Gyöke a görbét vagy kerekdedet jelentő köny, vastag hangon kony, melyből konya, konyúl stb. ered. Rokonok hozzá a gömbölyü cseppet jelentő köny, és a tekercsbe gömbölyített irományról nevezett könyv. Megegyezik vele a térdek hajlását, könyökét jelentő hellen; gon, latin genu, német Knie, szanszkrit dsná (görbít), honnét dsánu (Curtius aki gonía [=szöglet] szóra is azt jegyzi meg, hogy vajjon nem a gónu származéka-e?). Az idézett szók térdet jelentenek, de a térd sem egyéb, mint a lábszár könyöke. (Cz-F) A knee szó eredetéről ez áll az https://www.etymonline.com/ "joint between the principal bones of the leg," Old English cneo, cneow "knee," from Proto-Germanic *knewa- (source also of Old Norse kne, Old Saxon kneo, Old Frisian kni, Middle Dutch cnie, Dutch knie, Old High German kniu, German Knie, Gothic kniu), from PIE root *genu- (1) "knee; angle." For pronunciation, see kn-. Semmi kétség, az ógörög GON, a latin GENu, angol KNEe, a német KNIe, a szlovén KOMolec is megegyezik az eredeti magyar ősgyökkel. Az már csak hab a tortán, hogy a szanszkrit, nepáli, hindi, pandzsábi, gudzsaráti és bengáli nyelvek is a K+N gyökből képzik KÖNYök szavukat. Ebből az következik, hogy egy nyelvből származik az összes elnevezés - ez pediglen a magyar. A figyelmes olvasó erről teljes bizonyosságot szerezhet a továbbiakban. |
KÖNYök (hun) = কনুই (KANu'i, bengáli) = KOleNo (cz) = KÜüNarnukk (est) = αγκώνα (anKONa, gre) = કોણી (KōNī, gudzsaráti) = कोहनी (KOhaNee, hindi) = कुहिनो (KUhiNō, nepáli) = GOMito (it) = ਕੂਹਣੀ (KūhANī, pandzsábi) = KOMolec (slo) = KUNakku (szanszkrit) = GON (hellén) = GENu (latin)
| Kanyarodik az út, ösvény, hol az egyenes vonaltól eltér KANYar (kany-ar, némelyek szerént: karany) fn. tt. kanyar-t, tb. ~ok. 1) Általán am. görbe vonalban kimetszett, kikerített, kihasított valami. 2) Különösen a mértanban am. a körvonalból egy kimetszett rész, v. a körből egy hasadék. V. ö. KARAM. (Cz-F) KANYarodik (kany-ar-od-ik) k. m. kanyarod-tam, ~tál, ~ott. Görbe ívded alakú vonalban mozdúl, fordúl, hajlik, tekeredik. Kanyarodik a veszsző, midőn hajtogatják. A nyak jobbra balra kanyarodik. Szántáskor a dűlőn kanyarodik a vonómarha. Kanyarodnak a terelt nyájak, a röptökben visszarezzent madarak. Kanyarodik az út, ösvény, hol az egyenes vonaltól eltér. "A honnan felkanyarodik az út Csobáncz várába." (Kisf. S.) Kanyarodik a szekér, kocsi, szán, midőn fara fordúl. Kanyarodik a pattogó, durrogó ostor. A felfutó növények a fák derekára kanyarodnak. (Cz-F) |
KANkarodik, KUNkorodik
(kany-og-ar-od-ik, v. kam-g-ar-od-ik) k. m. kankarod-tam, ~tál, ~ott. Görbén forogva hengeredik. Gyöke a görbülést jelentő kany, vagy kam; amabból kanyar, kanyarodik, kanyarog, kanyul, emebből kong v. kang, és kankurja erednek. (Cz-F)
Ha az egyenes út görbére hajlik, kanyar lesz belőle. A görbe pedig nem más, mint egy BOG. Gondoljunk a GÖrBe BÖGrére. A BOG (BOK-GOB-KOB) gyökszó is a görbeség tulajdonságát jelöli a belőle képzett szavakban: BOGrács, BOGlya, BAGoly, BOGár, BUKkanó, BÖGre, BOKor, BEGY, BOGYó, BOGáncs, GÖmB, GOmB, BAKancs, BÉKa, BOKa, BIKa, KOBak, KOBoz, KEBel, stb. Így kapcsolódik kanyar szavunk az alább felsorolt idegenbeli megfelelőihez: KANY = GAM = GOM = GOB = BOG = BOK. Ez az azonosság tetten érhető más esetekben is:
KANYar = BOKt, GOBet’e, GUBhida, BieGung
KENYér (hun) = BUKë = خبز (KhABaz) = भाकरी (BhāKarī)
KONYha = BUeoK
KÖNYv = BOG, BOK, BUKu
KAMpó = KABlys, BÁKhin
GÉM = BAGala, BAKullō
KANYar (hun) = ጎበጠ (GOBet’e, amhara) = BOCht (BOKt, ned) = 曲がり (MAGari, jap) = 굽히다 (GUBhida, koreai) = BieGung (ger)
A KANYar szó más nyelvbeli megfelelőinél is felbukkan a GAM és a BOG gyök, akárcsak a KÖNYv esetében, melynek eredetére ésszerű magyarázatot ad a Czuczor-féle szótár:
| fn. tt. könyv-et, harm. szr. ~e. Kicsinyítője: könyvecske. Ha azon tárgynak, melyet e szó jelent, eredeti alakját veszszük tekintetbe, t. i. hogy legrégibb időkben a könyvek tekercsbe göngyölgetett irományok valának, nemcsak legvalószinübbnek állithatjuk, hogy a könyv gyöke a gömbölyűt vagy göngyöltet jelentő köny, lágyabban göny, melyből lett: könyő (s ebből: könyö, könyv, mint eny, enyü enyv, seny, senyü senyv stb.), hanem a régi iratokban, pl. a Tatrosi és Bécsi codexben is igen sokszor még az eredeti 'könyő' alakjában, sőt ismét a régieknél ezen értelemmel magában a gyökben is találjuk, pl. a Passióban (Toldy Ferencz kiadása 74. lap). E tulajdonságától vette nevét a latin volumen; s Adelung szerént a német Buch is am. Bug, biegen igétől. A magyar könyvhöz hangra nézve is hasonló a sínai kiuán (libri sectio), és kiuan (glomerare = göngyölni); de hasonló hozzá a szláv knich és kniga is, melyek épen oly viszonyban állanak a magyar könyvvel, mint gónu, genu, Knie a 'könyök' szóval; mely összehasonlitásokból az tünik ki, hogy a magyar könyök és könyv következetesen megtartották eredeti alakutánzó neveiket, míg más nyelvek kivetkőztették ősi formájokból, s valamint a Knie szónak eredetije a hellen gónu, hasonlóan a szláv knich-é a magyar könyv, mert ennek eredete és neve a tárgy fogalmával és a hangszervek alakitásával leginkább megegyező, s egy egész rokon értelmü szónemzetséggel áll szoros kapcsolatban. V. ö. KÖ, GÖ, gyökelemeket. Mai szokott értelemben 1) Több együvé fűzött vagy kötött papir, hártya vagy pergamen levelek, akár tisztán, akár beirva avagy nyomtatva. Rendeltetésre és használatra nézve: számadókönyv, kereskedői könyv, jegyzőkönyv, oskolai, kézi, imádságos könyv (imakönyv), szókönyv, törvénykönyv, ábéczés könyv, szakácskönyv, cselédkönyv, olvasókönyv, zsoltároskönyv, misemondó könyv. Alakjára nézve: kis, nagy, ívrétű, negyedrétü, nyolczadrétü könyv. Könyvből tanulni. Könyvet olvasni. Könyv nélkül tudni, felmondani a leczkét. Úgy beszél, mintha könyvből olvasná. (Km.). 2) Azon tartalom, mely valamely könyvben irva vagy nyomtatva van. Könyvet írni, nyomtatni. Szép, tanulságos, tudományos, bölcseleti, vallási könyv. Haszontalan, erkölcsrontó könyvek. ."Tisztán elmélkedem a bölcs Természetnek örök könyvéből." Vitkovics. 3) Valamely irt vagy nyomtatott nagyobb elmeműnek egy-egy osztálya, vagy egyes könyvnek része. Bizonyos munkát két könyvre osztani. 4) A papirgyárakban és kereskedésekben a német 'Buch' utánzásából 24 v. 25 ívet tevő papircsomag, mit azonban inkább koncznak (gomcz) nevezünk, mi vékony hangon köncz, azaz göncz gömcz, s ezen alakban szintén rokon a könyvvel, mert a koncz nem egyéb, mint gom, göm, gömöly. V. ö. KONCZ. (Cz-F) Tehát KÖNYv = GÖNgyölített tekercs. KÖNYv (hun) = BOOK (en) = кніга (KNiga, bel) = KNiha (cz) = BOG (den) = BUKu (indonéz) = BUCh (ger) = BOK (nor) = KAMbei (szanszkrit) A fentiek alapján elmondhatjuk, hogy a KÖNYv szó is magyar eredetű és innét került át más nyelvekbe, melyek közül néhány még mindig őrzi az ősi K+N gyököt. Feltehetőleg volt egy BOG-féle elnevezésünk is a könyvre, de ez mára kikopott a magyarból. A BOG-BOK-BUK gyökszavak is a (régi) könyv alakjára utalnak, ami egy GÖNgyöleg. Ebben az esetben is fennáll a párhuzam a GAM-KAM-GON-BOG-BOK gyökök között. Innét pedig elkanyarodunk a KER-GAR gyökből szerteágazó szavakhoz, de ezeknek az összefüggéseknek a vizsgálata már egy másik dolgozat témája lesz: |
BÖGre (hun) = MUG (en) = KRIgla (bos) = KRUs (den) = GERra (kat) = CANeca (por)
BOGYó (hun) = koKëRr (al) = കുരുവില്ലാപ്പഴം (KURuvillāppaḻaṁ, malajálam) = BACca (it) = BAGa (por)
BAGoly (hun) = ಗೂಬೆ (GūBe, kannada) = घुबड (GhUBaḍa, maráthi) = CORuja (por)
BEGY (hun) = CRAw (en) = KROpf (ger) = BUChe (es) = KURsak (tur)
BOGlya (hun) = RICK (en)
Nyelvünk egy igazi csoda, zseniális műalkotás !
2018. Vértes Olivér jegyzete
KANYar (hun) = ጎበጠ (GOBet’e, amhara) = BOCht (BOKt, ned) = 曲がり (MAGari, jap) = 굽히다 (GUBhida, koreai) = BieGung (ger)
KUNkor (hun) = घुंघराले (GhUNgharaale, hindi) = 곱슬 (GOBseul, koreai) = գանգուր (GANgur, arm)
KUNkorodik (hun) = ગૂંચળું (Gūn̄caḷuṁ, gudzsaráti) = գանգուրներ (GANgurner, arm)
GÉM (hun) = BAGala (hindi) = BANGau (indonéz) = GāRnis (lat) = बकुल्लो (BAKullō, nepáli)
GOMB (hun) = DUGMe (cro) = GUMB (slo) = DÜğMe (tur)
GOMBa (hun) = GÖBələk (azeri) = гъба (GUBa, bul) = BEACán (irl) = 蘑菇 (MóGū, kínai) = GRYBų (lit) = GOB (slo) = காளான் (kāḷāṉ, tamil)
GOMbóc (hun) = çÖMçə (azeri)
GÖMB (hun) = गेंद (GEND, hindi) = 공 (GONG, koreai) = BUMBa (lat) = KAMuolys (lit) = бөмбөг (BÖMBÖG, mongol)
KAMasz (hun) = በጉርምስና (BEGurimisina, amhara) = GENç (tur)
KAMpó (hun) = GANcho (galíciai) = GANxo (cat) = KABlys (lit) = CANgkuk (maláj) = GANċ (máltai) = GANcio (it) = KANca (tur) = BAChyn (BÁKhin, wal)
KAMra (hun) = ChAMber (en) = GANbera (baszk) = камера (KAMera, bel) = KOMora (cro, pol)
KANcsó (hun) = KANde (den) = KANN (est) = кумура (KUMura, kirgiz) = KANna (se)
KEMence (hun) = καμίνι (KAMíni, gre) = ღუმელი (GhUMeli, grúz) = 窯 (KAMa, jap)
KÉMény (hun) = ChIMney (en) = комін (KOMin, bel) = চিমনি (CIMani, bengáli) = ChEM inée (fr) = ChEMinea (gal) = καμινάδα (KAMináda, gre) = KOMin (pol) = KAMinas (lit)
KENder (hun) = ChANvre (fr) = CáNabo (gal) = κάνναβις (KÁNnavis, gre) = KONoplja (cro) = CàNem (cat) = KONopie (pol) = KANapė (lit) = QANneb (máltai) = CANapa (it) = சணல் (CANal, tamil)
KENdő (hun) = MOCador (cat)
KENYér (hun) = BUKë (al) = خبز (KhABaz, arab) = भाकरी (BhāKarī, maráthi)
KONYha (hun) = CUiNa (kat) = 부엌 (BUeoK, koreai) = KīhiNi (maori) = խոհանոց (KhOhaNots, arm) = KUhiNja (slo) = சமையலறை (CAMaiyalaṟai, tamil)
KÖNYök (hun) = কনুই (KANu'i, bengáli) = KOleNo (cz) = KÜüNarnukk (est) = αγκώνα (ANKóna, gre) = કોણી (KōNī, gudzsaráti) = कोहनी (KOhaNee, hindi) = कुहिनो (KUhiNō, nepáli) = GOMito (it) = ਕੂਹਣੀ (KūhANī, pandzsábi) = KOMolec (slo)
KÖNYörög (hun) = BEG (en) = બેગે (BēGē, gudzsaráti)
KÖNNY (hun) = കണ്ണുനീര് (KANṇunīr, malajálam) = කඳුළු (KANduḷu, szinhala)
KÖNYv (hun) = BOOK (en) = кніга (KNiga, bel) = KNiha (cz) = BOG (den) = BUKu (indonéz) = BUCh (ger) = BOK (nor)
KUNYhó (hun) = KOLiba (bos) = CApaNna (it) = KULübe (tur)